Fekete Ildikó népművész, hímes tojásfestő

A népművészek általában idős emberek, de ő tizenévesen vált azzá: saját örömére fest tojásokat. Akkor sem hagyta abba, amikor már az ELTE matematika-szakára járt, sőt! Akkor tudatosult benne igazán, hogy a matematikának és a tojásírásnak közös pontja is van, ez pedig a geometria. A hagyományos hímes tojások különféle szimmetriarendszerekbe is besorolhatók. Ez számára azért is fontos, mert próbálja a motívumokat összegyűjteni, újraalkotni, saját kiállításokon bemutatni. Már számos hazai és külföldi tárlaton állíthatta ki műveit, Kínától Ausztráliáig.

A hímes tojás festés a népművészet része, sokat elárul egy-egy táj, ott élő népcsoport életéből. Ezért is büszke könyvére, melyben tizenöt magyar tájegység hagyományos mintakincseit mutatja be. Sok olyan minta szerepel munkájában, mely csak az ő kiadványban található meg.

Amikor fest, tisztában van azzal, hogy a hímestojás ma már dísztárgy, így fontos, hogy jelentéstartalma mellett szép is legyen. Munkássága nyomán megkapta a népi iparművész, valamint a népművészet ifjú mestere címet, és a Junior Príma-díjat.