Kiss Márton zongoraművész
Ötéves korában kezdett zeneiskolában zongorázni, és bár közben kipróbálta a kürtöt, a dobot, a furulyát, de a zongora végig megmaradt fő hangszerének.A zene szeretetét nem volt nehéz ellesni kürtművész édesapjától és fuvolaművész édesanyjától. Tizenegy éves ifjú tehetségként már felvették a Grazi Zeneművészeti Egyetemre, és miután érettségi után Grazba költözött, mesterdiplomáját is ott szerezte meg.
Gyerekkorában még úgy gondolta, hogy ha nem jön be a zenei pálya, akkor sportújságíró lesz. Zongoraművész–zongoratanár lett, de a sporttól nem szakadt el: megyei futballistaként kergeti a labdát, sőt, ha marad még ideje, kosárlabda-játékvezetőként is tevékenykedik.
Bevallása szerint az életben sokkal több második helyezést ért el, mint elsőt, amit egyáltalán nem bán. Ha nem így lett volna, nem tett volna annyit a tehetsége kibontakoztatásáért – vallja be őszintén.
Sajátos összefüggést lát zongora- és sportszeretete között. Egy zongoraművész magányos farkas, hiszen sokat kell egyedül gyakorolnia, fellépésekre utaznia, a sportban viszont csapatban kell játszania, gondolkodnia, a kettő pedig remekül kiegészíti egymást.